Creative Commons Licenc

soft.

2021. augusztus 03.

most bent csend van és a koponya falain zümmög vissza mintha imitálni akarna magának langyos nyáresti neszeket és édesek a szájban a lövegek és a vénák kiterítve pihennek a parton térkép az álmaimhoz egy triázs nővér mosolyog az ablakban csonttörés elvitelre a férfi fűkaszával vágta le az ujjait nem ér el felhő vagyok átvérzett kötés az égen legyél esőtánc; odalenn találkozunk beszivárgok a zöldbe mint a madarak egyazon fraktáldimenzióban ragasztott kék szárnyakkal a bútorokon festékpor meg törött bakelitek kézfejre  csöppent galaxis elkenem hagyom oldódni magam süppedek a textilben amíg szövetszálakon remegő illat leszek amit csak üveghangokkal lehet eljátszani mos'jó így kéne maradni még tizenhét másodpercig örökre vagy mi a fasz.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr8316647868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása