vagy ahogy a körmök nőnek, és a lakk pattogzik a régi bútorokról; nem veszed észre, hogy még mindig elmeséled az álmaidat, a sárga redőnyökről, meg hogy ott vagy Böcklin festményein, a holtak szigetén, és a sziklák afáziáját hallgatod, mielőtt tengerbe zuhan a géped Algír felett, és ami marad…
