mint amikor évekig bámulod valaki hátát a sötétben, és nem érted, miért nem lehetsz neki az, aki ő lehetne neked. aztán kifutja magát az érzés. fejvesztve, mintha lángoló épület lennél. pedig az emlékeid közt még, elszenesedve szeretnéd az arcát, valahol egy kiégett bérlakásban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr4515402740
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.