Színház az egész világ.. rá kéne húzni a függönyt :-D

Egy fél Shakespeare reggelire? Bátor.

Tán ezt kéne ma játszani

Hétfő van, szóval a Macbethet ajánlom. :D

A bátorságra gondoltam mint eljátszandó tulajdonságra
Macbeth? Elég borús így is a hangulatom :-D

A matematikában is működik a mínusz meg mínusz az plusz dolog. :D
Hát nem tudom, az elsajátítás nem lenne hasznosabb?

Micsoda elmélet :-D Eljátszani könnyebb. Kéne egy jól megírt főszereplő akinek a bőrébe bújhatnék, és eljátszhatnám az egész hátralévő életem. Annyi szerep van, választhanék én is egyet és többet vissza sem bújnék a sajátomba

Kétlem, hogy jól járnál vele.

Nézz körül, ez annyira így működik. Vagyis épp hogy nem működik mégis tömegesen épülnek fel rá életek. Mintha ez lenne a természetes, színdarabban élni. Mintha már nem is akarnák se megmutatni, se látni az emberek az igazi értékeket csak hagyni az elszabadult egót hogy hajszolja az illúziókat majd dühöngeni amikor azok szertefoszlanak. Rombolni és eltaposni mindent ami valóságos, mindent ami igazi lehetne, ha mi is igaziak lennénk. De már talán nem is akarunk azok lenni és mások sem akarják hogy azok legyünk

Talán csak rossz helyen kerestél valamit. Ha az egész életed egy gondosan tervezett színjáték, sosem történik valódi kapcsolódás. Csak az illúziója. Mert akármennyire is vágysz rá, az emberek nem a valódi önmagadhoz fognak kapcsolódni, hiszen azt nem is igazán engeded látni, csak a karaktert, amit játszol. So paradox. Azt akarod, hogy önmagadért szeressenek, de közben félsz, hogy ha kiesel a szerepből, akár csak egy pillanatra, a valóság nem lesz szerethető azok számára, akikhez kapcsolódni akarsz. És ha esetleg megpróbálod. Talán az történik, hogy sértődötten hátat fordítanak, hogy ez most mi a fasz, ezt tökre nem akarták látni. Ami persze szar, de ez nem azt jelenti, hogy az aki valójában vagy, nem érdemes rá, hogy megismerjék, kedveljék, vagy szeressék. Egyszerűen csak annyit jelent, hogy baromi rossz helyen vagy, és baromi rosszul válogatod meg az embereket, akikhez kapcsolódni akarsz. És ha az ego-d egy dacos kis szarházi, kurvára nem akarja majd elfogadni a visszautasítást, hisztizik és görcsösen kapaszkodik tovább. Valamibe, amibe egy pillanatig sem volt érdemes, minden mást pedig szétver maga körül. Mer' az ego nem viseli el a vélt kudarcot, de tegyük hozzá, az ego rettenetesen vak és ostoba. Sosem fogja látni a lényeget. Sosem fogja látni azt, hogy miközben tombol és cseszettül sajnálja magát, elvágja azokat a szálakat, amik olyan kapcsolódási pontokhoz kötnék, amik nem igénylik a színjátékot, csak és kizárólag a valóságot. Azt, ami, azt, aki. Érzed mennyire logikátlan? A hülye ego nem azt mondja, hogy rendben, itt nem értékelnek, ide nem tudok önnön valómban kapcsolódni, tovább megyek oda, ahová tudok, ahol önmagam lehetek, neeem, hanem dühöng, és vagy azt választja, hogy dacból inkább nem kapcsolódik sehová, oda sem, ahová tudna, vagy teremt egy kirakatéletet, hogy legalább a kapcsolódás illúzióját fenntartsa. És ennek van egy sokkal rosszabb verziója is, amikor a zember egyáltalán nem is veszi a fáradtságot, hogy önálló, működő személyiséget alakítson ki, hanem egész egyszerűen ráhagyatkozik a társadalom által felkínált szerepekre, viselkedési mintákra, hozza az elvárt szintet, és éli az illúziót, a tartalom nélküli kapcsolatokat. És nincs is igénye a valódivá válásra. Ezt most bőven tudnám tovább árnyalni, de tökre nincs most hozzá kedvem. :D

Pedig nagyon is érdekelnének az árnyalatok. Mert igazad van.
Ez nehéz. Kezelni hogy valahova nem illesz ahova annyira illeni akarsz. Mintha nem lennél elég jó hozzá. Mintha az aki lennél egy értéktelen szemét lenne. Vagy ott van az amikor meg akarod mutatni magad, mert úgy tűnik érdekel valakit de nem kapod meg sem a kellő időt sem a teret amiben önmagad lehetnél, aztán csak a fejedhez vágják hogy azért nem ismernek mert nem hagyod. Mivaaan?

Mer' a rossz kezekben, az aki vagy, egy értéktelen szemét. És az a rossz kéz általában a sajátod. Innen indul az egész, hogy légyszi, engedd már el a saját torkodat.
Oh, az áthárítás, benne kéne lennie a legáltalánosabb mérgező háromlépcsős folyamatban, mint egy negyedik lépcső. :D

Miért melyik a legáltalánosabb?

Az elértéktelenítés. So egyértelmű. Bárhol, bármilyen szintű emberi kapcsolatban belefuthatsz. És olyan széles skálán mozog a mikéntje, hogy az már szinte bámulatos.