szeszélyeket váltogatni lehet, át valami más, kevésbé durcás kiskölyköktől ricsaj-szabdalta helyre gyávaságból, és rögeszméből csakazértsem, de bele még beleülünk, merevebben mintha állnánk, ki nem, de jót magunkért mindenképpen, ha lehet, ebben a torziós, ingadozó-sémacsendben, egy tömbbel arrébb, szavakkal takarózó hullák lennénk, újságpapír-görcsben, villanykörtével a szánkban, hogy ne pisszeghessük le egymást a harmadikról, mert megfenekleni jobb, mint később meg soha, és most amúgy is minden rendben, csak aztán kizökkent, vagy zökkenek már magamtól is kitalálok, köszönöm, húzza maga után a saját kis zátonyát, és lassú szinkronban felírja a falra, hogy 'nincsen semmi baj', zsírkréta-mosolyokat erőltet rám, majd becsapja utánam a forgóajtót, a nyugalmam sértődötten belenyal egy átrobogó szélvédőbe, kiút kéne, vagy te kellenél, ha egy tömbbel arrébb lennénk azok, akik nem vagyunk, innen már magamtól is kitalálok, köszönöm.