Jó volna, tudod, finom elektronikával nejloncsókokat maszatolni, kócos szájakra dübörgő mosolyokat, benzinnel fellocsolt testekre égő gyufát dobni, és röhögni rajta, hogy csípősre izzadja magát a lélek, -monoton dobhártyarikoltás-, vegyszerben felpuhult nézések háromdimenziós képzavarát öklendezi ki a motorikus ember-gép-szerkezet, (impulzusok egy infúziós tasakban, ez szériatartozék, és tépőzáras érzések vész esetére), üveghabosra mart szemekkel nyáladzik az este, jó volna, tudod, életteret könyökölni, lélegző homokórák és kékcsendű kártyavárak odvas csigolyáiba, időt nyerni meg teret, néhanapján, de úgysem ezért rohanunk, hanem szántszándékkal-mindig-hiába, mert itt folyton záróra van, és tartós a térszűkület.

(tudod, valójában csak kurvára sietünk fájni.)