persze igazából nem volt helyes válasz, mondjuk válasz sem, vagy bármi más, ami előremozdította volna a cselekményt, vagy legalább elviselhetővé tette volna a cselekmény teljes hiányát, meg most ezt, hogy semmi nem rezonál, csak lazacok szelik át a szobát, estére meg halomra döglenek a parkettán, mer' csukva az ablak, és a térkép szerint amúgy is 3330 kilométerre van a Grönlandi-tenger, mindegy, szóval csak pár nap telt el, és térdig járunk a kiszáradt tetemekben, úgyhogy vettünk húsz doboz gyufát, hogy lángba borítsuk a világot, meg ezt a halcsontavart, hogy amikor mászkálsz meg fel-alá cigarettázol, ne vágják át a talpad, meg a pikkelyek, mint a megrepedt lencsék, szétszórják a fényt, megsokszorozzák az irányaidat, és olyan furcsán törik meg a jelenléted, hogy minden emberi viszonyulásod felbomlik; mondhatni kiszervezik a szellemed, és a fraktáljaid, mint a darált állatcsontok, vagy a csillagpor, megülik a bútorok tetejét, ott most az emlékeinknek kéne lenniük, képkereteknek meg béna szuveníreknek; vajon mióta tűnnek el a tárgyak, és a helyükön véletlenszerűen feltűnő űrök csak pixelhibák sokaságai, amik a hiányos jelenlétet jelentik, de nem zárják ki a létezésed állandósághoz való jogát, épp csak elrejtik, épp csak elrejtenek, vagy arról van szó, hogy a helyeden sosem volt semmi, hogy nem egy nagy világégés eredménye a tér kilyukadása ott, ahol most állnod kéne, hanem a tényleges nemlét, érted, nem csak egy program kényszerített leállítása okozza a dolgok hiányát, és ez most nem az a bénult sötétség ami arra hivatott, hogy eltakarjon valamit, ez megszünteti azt a valamit, amit kötődésnek nevezünk, ez a haldokló magzat állapot, hogy felveszed a pózt, megy a szerencsekerék, és a telefonzsinórral fojtogatod magad, én meg már nem akarlak megmenteni, mer' nem megalapozott tudományos tény, de meggyőződésem szerint, ha két szakadék közül az egyik beleveti magát a másikba, olyan vákuum képződik, ami minden részecskét elnyel, meg ezt a nyomasztó érzést a halakkal, az elfeketedett felületeket, és akkor már semmi sem alkotja újra ennek a kurva szobának a szerkezetét, amiből apránként így is, úgy is fékezhetetlenül nyomunk vész.