vagy ahogy a körmök nőnek, és a lakk pattogzik a régi bútorokról; nem veszed észre, hogy még mindig elmeséled az álmaidat, a sárga redőnyökről, meg hogy ott vagy Böcklin festményein, a holtak szigetén, és a sziklák afáziáját hallgatod, mielőtt tengerbe zuhan a géped Algír felett, és ami marad belőled, azt hetek múlva mossák csak ki magukból a csatornák Valencia utcáin, a szüreti munkások a lágyrothadásról beszélnek; asszimilálódásig forogsz egy narancs belsejében, és amikor anyád kettévágja a konyhapulton, kifolysz belőle, mint valami vizenyős, kásás szemét; a jussod fanyalgás, inkább fulladásért esdekelsz, meg hogy sose juss ki az elsüllyedt roncsból; mer' a fulladás biztonságos, mer' a fulladás azt jelenti, hogy többé nem kell megküzdenünk az összetartozás érzésével.