mint leugrani májusba, szakad a nap, a sarkon kisbolt, a lakásban havazik. lassan kiköltözöm mindenből ami nyomaszt; sötétben hordalak le a konténerek mellé; festék és elhalt hámsejtek.
krokodilok laknak a könnycsatornában.
47 hektáron égő erdőtűz vagy.
végtére is, rá lehet unni a dolgok metafizikájára.

vagy mint szekrényajtókat simogatni meg féknyomokat. tudom az összes mozdulatot.
a kötések miatt lehet, szinte kitapintható az inakban, hogy ez most valaki másé, nem szabad akarat, és ellenállok, és tépem ki magamból a csontokat.
végtére is rá lehet unni a dolgok metafizikájára.