tehetetlenre fáradni; talán ott már nem vagy jelen, ahol árnyak helyett is minden közönybe nyúlik.
csak tudom, hogy kapaszkodsz a húsba, de nem érzem; nincs súlya a fájnak, itt semmi sem számít pulzusnak ami a sajátomon kívül rossz minőségű hangfelvételekről rezeg vissza a dobhártyán.
de valami egy olyan húrt is tép odabenn, ami nem az enyém; csak mindig emlékezni akarok rá, milyen közelről hallani.