ugyanazokat a köröket rójuk, más-más istenek háta mögött.
villog a motorhiba.
ez a reggel a kedvenc évszakom, sátántangó a konyhában, kimerevített kép vagyok, két kiló krumpli csírázik egy zsákban, rohadó barna lében, mint az ember; a romlás kiférgesedett lápvidéke ez is. meg a wok felpúposodott alja, köpködi le magáról a teflont, mint amikor vedled az elhasznált bőrt, alatta még minden érintetlen és édes fémszagú.

halj meg, nyisd ki a csapot, öblíts.