kiszámolt ritmusban ránt vissza a szem,
megforgat az üregében,
ez még egy svenknyi kötődés, aztán szakad,
wipe-cut,
kezdődik és végződik a nap,
ugyanazokba az oldódó hajszálerekbe oltva.
egy pillanatra elveszhet még a világ.
az ideghártya homályos kátyúiból
visszalöknek majd a magukra maradt dioptriák.
aztán az ablakban macskák.

taktust vált, kulcs a zárban, és magára csukja a csendet.