kiszámolt ritmusban ránt vissza a szem,
megforgat az üregében,
ez még egy svenknyi kötődés, aztán szakad,
wipe-cut,
kezdődik és végződik a nap,
ugyanazokba az oldódó hajszálerekbe oltva.
egy pillanatra elveszhet még a világ.
az ideghártya homályos kátyúiból
visszalöknek majd a magukra maradt dioptriák.
aztán az ablakban macskák.
taktust vált, kulcs a zárban, és magára csukja a csendet.
losesight.
A bejegyzés trackback címe:
https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr6115803644
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.