fiatalon halunk meg, jelentéktelen dolgokért, persze utólag már nem számít, nincs éle, csak tompán játszik bent a húsban, hétév távlata, a szekrényben kulcsra zárva, az arcok mentén kikapart pupilla, és ahogy megrohadtak a madarak, megrohadtál te is, bordák ívén, ketrecekben, kötőszövetekben, és már senki sem játssza vissza, azt a dalt, bonus track vagy, elbaszott idő egy bakelitlemezen, amit már nem visz a csontba kopott tű, és már nem találsz vénát, amin át befolyhatnál a tönkrement rendszerbe; az elefántok elfelejtenek, lemondják az előfizetést, és nem váltják vissza a retúr jegyeket.