Creative Commons Licenc

en passant.

2012. november 13.

akkor már csak caflik, csücskök, és mazsolák tartották össze bennünk az egész világot, bubifrizurás öregurak siettek el mellettünk, ő meg csak feküdt abban a pocsolyában és maszturbált, a szemeiben megmerevedtek a kilehelt atmoszférák, lángoló fényfoltok zúzták délibáb-kérgesre az emlék-ricsajos retináját, arra eszmélt fel, hogy esszük a kilométereket, ahogy távolodunk a horizonttól, és a távolságaink egyszer csak összeérnek, hogy olyanok vagyunk, mint a tegnapi napszúrás, mint egy elbukott álomforradalom, és a lelkünk helyén ásítozó porcelán-piszoárok megtelnek kipisált idővel.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr315436806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása