mint boldogságkeresés  közben, rossz házszám alatt a rossz ajtón kopogtatni, utat téveszteni, utcát, naprendszert, pályaudvart, betegen, gyáván, sóvárgó ideákat paranoid-víziókká izzadó aggyal tanulunk meg hiábavalónak lenni, kémcsövekből kiinni a vágytalan-hiány diadalmas delíriumát, hogy megnyugodjon az élvhajhász szervezet, míg belénk-szorult, fekete-fehér csendekkel fertőzött fecskendőből bordáink közé préseljük a statikussá dermedt múlt lélekpótló-gyógyszereiből kinyert, még lehetséges-életeink pszichedelikus-hatóanyag-koncentrátumát.  

ezer ampullányi fájdalom vagy nekem.