eszméletlen testtel félszeg-félrészeg-aritmiát dorombolva a padlólécekben percegő lépteknek, végeláthatatlan rád-gondolásoktól habzó szájjal a hörgőimen csimpaszkodó fotonokra karmolom, milyen rohadt dolog ez az egész, hogy fényingerem van, fényingerem és tériszonyom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr535436800
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.