oda megyünk majd, ahol csak térdig érnek a napkutyák, és kordnadrágos bohócok hajkurásznak kockává rémített mosolyokat, ócska transzparensek lógnak majd a fejünk fölött vékony villanydrótokon; "Szürcsöljön egy trackback-nyi magányt!" hirdetik büszke neonkáoszukba fúlva a lúgvörös éjszakák, üdv a Talált-Tárgyak-Osztályán drágám, kormos seggű, monokinis lányok szolgálnak fel olcsó, butikos-sört, és bizarr ízű koktélokat téglakarikával díszített ólompohárban, egen, hányásig ihatjuk a moszkvai ribancot, naftalin-szagú csókokkal közhellyé aprítva a pillanat sóhajtásnyi varázsát, amíg testek, testek, mindenütt csak kibaszott testek ömlenek felénk: csontok, szervek, szűk velúrban. éljen a kifacsart lét, őrült-szép szerelmes szavakat duruzsolva cirógatjuk majd egymás minden rákzabálta sejtjét, fáradt olajat turkálok a szemedből, míg csendben kortyolod a cigarettám hátramaradt füstjét, és soha, de soha többé nem mondjuk már ki, milyen borzasztóan unok mindent ami te vagy, és milyen borzasztóan unsz mindent, ami én.