Természetesen. Kacsafröccs volt a becses neve annak az istentelen nedűnek. :D
És csak mondom, még mindig fiatal vagyok. Huszonegy. Igaz, hogy tíz éve, de akkor is.

Bejegyzés: quodlibet.

Mit izélsz te is voltál fiatal, csak ittál olyasmit aminek még az emlékétől is kiráz a hideg :-D

Bejegyzés: quodlibet.

Ófúj. Ember. :D

Bejegyzés: quodlibet.

Mindegy csak keverttől ne hányjak, a többi nem számít :-D

Bejegyzés: quodlibet.

Azt' nem mindegy, hogy a lélek posványától vagy egy taknyosra ázott tetemtől hánysz? :D

Bejegyzés: quodlibet.

Azért a mocsarakba dobott holttestek nem túl szépek, képletesen sem :-D

Bejegyzés: quodlibet.

Persze. A hullák egyértelműen a mocsár metaforájához járnak.

Bejegyzés: quodlibet.

A mocsarakba előszeretettel dobálnak hullákat :-D vagy pont ez a lényeg?

Bejegyzés: quodlibet.

Dehogy szeretem. Én imádom őket. :D Elmerülnék bennük, mint egy ronda napernyő mocsárba baszott betontalpa.

Bejegyzés: quodlibet.

Azt hittem szereted az alantas dolgokat :-D

Bejegyzés: quodlibet.

Mer' kimondottan kellemesek a napok erre, minden tekintetben kedvező a széljárás a lufimegfelhőséghez.
Meghát, ez grátisz, egy kibaszott komplexusokkal felvértezett életképtelen seggfej sem igyekszik lehúzni a saját alantas szintjére. :D

Bejegyzés: quodlibet.

Ùgy értettem az alap melankóliádban szokott lenni itt ott indulat :-D de most nincsen, csak békésen ellibbennek benne a történések :-D

Bejegyzés: quodlibet.

Rossz pénz nem vész el, szokták volt mondani.
Persze, hogy békés vagyok, hát sosem voltam egy idegbeteg állat. :D

Bejegyzés: quodlibet.

Ò, végre előkerültél :-) és milyen kis békés vagy :-)

Bejegyzés: quodlibet.

Belebotlottam de őszinte leszek, először nem értettem mit akarsz. Hagytam is de csak szöget ütöttél a fejemben. Tudni akartam mi van a szobával, milyen lazacok, mi is a story, mit akarsz mondani, mi történik??? Többször olvastam újra mire leesett, hogy a fizikai világban nem történik semmi. Nincs cselekmény. Ráadásul így kezdted, beletoltad egyenesen az arcomba. Nincs válasz és nincs cselekmény sem. Leesett, hogy a szoba nem egy igazi hely, nincs megfogható funkciója. Olyan mint egy képzeletbeli keret a falon, amelybe egy monumentális képet próbáltak beleszuszakolni. Kicsi a hely és egyre kényelmetlenebb is.
Az én olvasatomban a szoba a memória metaforája. Az emlékezésé. Az emlékezni akarásé. Ezt ébresztett fel bennem, hogy mennyi mindenre akartam emlékezni, mennyire ragaszkodni akartam emlékképekhez és megdöbbentett, hogy ahogy idézném fel őket néhány már annyira fakó vagy hiányos, hogy nem is megy igazán. Néhányat pedig tudatosan engedtem el, ne emésszen.
De nem akarlak untatni csak azt akarom mondani, hogy le a kalappal. Szépen becsomagoltad,a stílusodért pedig egyenesen odáig vagyok olvasva már több postot is. Durva, milyen hatást vagy képes szavakkal elérni, gyanús, hogy a függőd lettem. (:

Bejegyzés: nichtmehr#11.

Ne akarj nekem itt panaszkodni, ritkaságom fő oka, hogy megfelelően állnak a csillagzataim, egyértelműbben: kibaszott jól érzem magam.

Bejegyzés: nichtmehr.

Végre, végre :D
Már panaszkodtam volna a ritkaságra :D

Bejegyzés: nichtmehr.

A Jászainál a fehéren kicsempézett alagúton átmenni a Margit-híd alatt nagyon ilyen érzés.

Bejegyzés: nearly.

Az elértéktelenítés. So egyértelmű. Bárhol, bármilyen szintű emberi kapcsolatban belefuthatsz. És olyan széles skálán mozog a mikéntje, hogy az már szinte bámulatos.

Bejegyzés: .

Miért melyik a legáltalánosabb?

Bejegyzés: .