szubatomi részecskék, kovalensek, hiányok, feromon és némi lágy szövet a tükörre köpve; jelzik, hogy létezem, a nyakszirten hajszálrepedések széles terpeszben - v o n t a t o t t   h ó d í t á s - mint számtalan molyrágta prostituált sovány vigasszá erjedt csókja a megtúrósodott rúzs alatt, (süllyed az arcod a tükörre köpve), a nyakszirtben üvegszilánk, csonkok, tengelyek, terpeszek

és süllyedek és süllyedek és süllyedek.

odakint rágós lett a levegő, fent ültünk a tetőn, a varjakat fűztük láncra, és ózonlyukat köptek belém a csillagok, isten azt mondta ma reggel, hogy minden teremtés rombolás, aztán meghülyült, és átlökte rajtam talicskán a napot, a holdat, pár aszteroidát, majd kettőre zárta a fürdőszobát, hogy titokban belője magát, mint a nővér, aki sosincs otthon, eltörik az ég, és összeesik rajta a megfeketedett bőr, összegömbölyödök, és azt képzelem jelzőfény vagyok a sötétben, világítótorony, ami csak a rossz irányt mutatja, dohos szobákban felejtett halogénlámpa, tömegkarambolban vérbe fagyott fényszóró, minden veszteség szemlesütve, de csak egy újabb rovátka a megnyugvás margóján, amiért kevesebben maradtak, akiknek meg kell kérdezniük egymástól holnap, hogy 'miért jó neked az, ami nekem fáj', mindenki cukorpapírba csomagolt, ragacsos csalódás, minden taszít, csak tőled nem irtózom, összegömbölyödök benned, mint egy félreeső sikátorban az aranylövésre váró nővér, aki már soha többé nem megy haza, ahol te vagy, ott vagyok otthon, mocsokban, hálában; a legpazarabb szennyben.

betöröm a fejemet, hogy kívülről is szemmelfoghatóak legyenek a fulladásig visszanyelt bentek; valami szaggatott öntudathervadás játssza a mártírt a magukból kiábrándult lebenyek között; a pincér még várhat; minden veleddel-nélküled kínossá fertőzött érzék-vagy-csalódás semmissé könyörgi magát, mint egy abroszra prüszkölt, megrendítően gennyes gondolat, amiről jobb lenne tudomást sem venni, és büszke megnyugvással tovább színlelni, hogy sohasem leszünk egymás szégyellnivalóan elvakart sebei, nem tudom, hogy üres vagyok-e félig, vagy csak majdnem tele pohárral; téged meg nem érdekel.

most akkor dugunk, vagy kisétálsz, annyira mindegy, a pincér már úgyis tudja, hogy ez a számla sosem lesz kiegyenlítve.