lehetsz a csepp, leszek a lövedék.
shiver.
túl hosszú éjszaka.
minden fájdalomreceptor aktív.
és visszamész, és ott maradsz, és belefagysz.
here, half a world away.
ugyanaz a remegés, más pólus.
az utolsó szál már csak beleég.
nem ér el, nem rezonálsz.
mint egy robbanni soha el nem akaró repeszgránát.
és kívánod a hipotermiát,
vagy hogy 110 gramm trotil tépjen szét belülről.
#1.
mindenhol fázom; utolsó jelenet.
csak vicceltél, lent állsz a ház előtt.
de nem merek kinézni, mi van, ha mégsem.
és ráhúzom a redőnyöket az elbaszott életemre.
lehet, hogy már mindig öblítő és magányszagom lesz,
mint azoknak az embereknek, akiktől viszolygom.
hallom szarni a patkányt a ketrecben,
talán őt is el kéne engednem, akaratlanul is
túl intim lett a viszonyunk.
agresszív formája vagyunk a kényszerű kötődésnek.
szenvedő alany/I, szenvedő alany/II.
passzív vagyok, tégy velem bármit.
és csak a végén mondd el, mi volt a biztonsági szó.