mindenhol fázom; utolsó jelenet.
csak vicceltél, lent állsz a ház előtt.
de nem merek kinézni, mi van, ha mégsem.
és ráhúzom a redőnyöket az elbaszott életemre.
lehet, hogy már mindig öblítő és magányszagom lesz,
mint azoknak az embereknek, akiktől viszolygom.
hallom szarni a patkányt a ketrecben,
talán őt is el kéne engednem, akaratlanul is
túl intim lett a viszonyunk.
agresszív formája vagyunk a kényszerű kötődésnek.
szenvedő alany/I, szenvedő alany/II.

passzív vagyok, tégy velem bármit.
és csak a végén mondd el, mi volt a biztonsági szó.