és nem kap el, mert szereti hallgatni, ahogy törnek a csontok.

ebben már nincs halál, feloldódik a cukorral.
kettővel iszod, gondolom, az tipikus lenne,
mint később majd keresni a belevegyült régi ízeket,
egy soha elő nem vett bögrében.

tulajdonképpen minden hamutartó.
behajítani a csikkeket a planetáriumba;
through open passageways. 

ólom a test, nehézelem, bent már sejtméreg,
kint állja a korróziót, meg a radioaktivitást;
csak a bordákon a kitapintott repedés,
erre még emlékszem,
ott nem nyelődik el a gamma-sugárzás.

kettő óra tizennégy perc.
megszokásból vered periodikusan az ajtóba a fejed.
lassulsz, aztán a lassulás is megáll.
a mozdulatlanság támasztja most az összes galaxist,
csend meg illat;
akkréciós korong egy központi égitest körül.

1,4 naptömeg alatt
lesz élet a gravitációs összeomlás után.
tíz a tizenkettediken gauss.
ennyi kell majd, ahhoz a mágneses térhez,
amitől még pulzárnak számítasz.