megkérdezte, mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre.
azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal a szemüvegem.
nevetett. aztán erősködött, hogy vegyem le.
és akkor egy festmény olcsó reprodukciójává változott az arca; mint Munch ezredszer újranyomott Madonnája, egy rossz minőségű vászonképen.
és azóta sem tudom, hogy kijutott-e valaha abból a homályból, amibe akkor kérte, hogy lökjem bele.