Creative Commons Licenc

bohóckópiák/1.

2013. augusztus 13.

Az alfád voltam, te meg az ómegám, gondosan elzárva a dominóim mellé, mert -aztán keresünk egy másik pózt, szerdánként meg majd kitépheted a szívem-, a kártyavárainkat bagzó macskák hordták szét, azóta is pikkszíveket vedlenek, és kárókatonákat öklendeznek be a kisszoba ablakán, behajolt a hold, és nem maradt bennünk elég hidraulika-folyadék, -ami majd az égig-, behajolt a hold, és kirágta a gerincem, -téged meg széthordtak a kurvák-, édesem, konkáv érzés voltál a konvexben, -aztán tovább nyallak, mer' tudod, van az a buddhaízű, krisztusszagú erotika, amivel beleélvezel a számba-, behajolt a hold, és a bögrédbe köpte azokat a bohóc-arcú üstökösöket, -minden fájdalmunk kifordult a húsból-, és nem maradt semmi a vágy száj-padlásán, csak pasztőrözött álmok, üres-szubjektív póktestekben, -pedig szerelmes voltam a jobb felső hármasodba-, vasárnap megígértem, hogy mindig a te elcseszett prométheuszod leszek, -és loptam neked egy doboz gyufát-, ugye emlékszel még, behajolt a hold, hogy kirágja a gerincem, téged addigra széthordtak a kurvák, édesem; azóta is pikkszíveket vedlek, és kárókatonákat öklendezek be a kisszoba ablakán.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr615458444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása