istenről diskurálunk a frekvencia-párás matracon, kóbor rádióhullámokat számolunk, ahogy csenddé olvadnak a szánkban, határérték vagy, törttel törtté osztható, az oszthatatlan semmiben. bámulunk egy órát, aztán már csak az üresen villogó számlapot, digitál-zajtól serceg az éjszaka; radioaktív váltóáramodba fulladok.
A bejegyzés trackback címe:
https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr495436769
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.