de vajon ténylegesen akartam-e akarni, hogy valami hitvány kémiai szubsztancia vakmerő módon kirajzolja belőlem a képzelet-koholta körvonalaidat?

Az emberek kékek voltak és narancssárgák.
Mag-hasadt és meghasadt bennük a membrán, lüktető sejteket öklendezve az összeomlott szervezetbe.
Kívülről néztük végig, ahogy megrökönyödött füstként fullasztóvá sűrűsödik körülöttük az élet, a gps-ek idegösszeomlást kapnak, a mesterséges szignálok sehová sem vezető ajtókat nyitnak-és-zárnak a homorúra hajlott térben, nincsenek keresztmetszetek, inverzek és komplementerek, a formák és a testek megszűnt dimenziókban haldokló páciensek, valódi tünet nélkül, és a mindent magába gyilkoló anyag, a már nem rezgő frekvenciák széles spektrumán atomjai(nk)ra szakad.

Kékek lettünk és narancssárgák. Inverzek és komplementerek.
Te csillag voltál, én hedonista szupernóva. Tömegvonzottál-tömegvonzalak.