(Ez valami érzelgős dolog, olyasmi, tudod, mint amikor mamákat hagyunk a kocsibejárón integetni.)
El akarni szigetelődni tőle: benne; de a távol is csak plátói közel lenne, irány nélküli mennyiség, nekünk köz-ünk van baszdmeg, de akkor sem vennénk észre, ha habzó szájjal fekélyesre kefélnénk egymás lábát, mint egy kiherélt vadászkopó, ami valahogy mégis megérzi a vágy szagát, -élvezedmárélvezedmárélvezedmár?-, a mi, az biztosan egy vállraülős, zsigeri érzés lenne, ha lenne, egy kívül-esett, undorítóan önhitt tumor, amit még a hátsóülésen, zöldséghámozóval amputál az ember, akárcsak egy megunt végtagot.

-pestises angyalok nyalják rólunk a tejsavót.-

azt nevezném végzetes balesetnek, ha véletlenül génmanipulálnák az exbarátnőimet, és az eredmény (ami minden valószínűség szerint egy aszexuális, erőteljes konverziós zavarokkal küszködő, halvány-rózsaszín pillecukornak öltözött, hitlerimádó alkoholista hippi lenne, amolyan infantilis szociopata, megalomániával, paranoid skizofréniával és három pár különböző méretű mellel), holnap reggel csak úgy szembe jönne velem az utcán, hogy minden túlerotizált könnyedségével megkérdezze, kitömöm-e használt zoknival, mert akkor ő lehetne 3in1 az én preparált jóhiszeműségem.

...aztán besétál a neccharisnyás-halál, letolja a bugyiját és azt kérdezi, akarsz-e még szeretni, vagy ne játsszunk tovább...?