minden olyan, mint egy másnap reggel; hobók ülnek a parton, nikotintól ragacsos ujjakkal húzott sárga vonalak a homlokod mentén, mennyi csenddel vakoltuk be a falakat, és csak forgunk öntudatlanul, csak te vagy, te sem, te nem vagy, már csak én, üres keringés, kong bent a nyálkás gépezet, és súrlódik a semmi, sokezer sóvárgó artérián át.