a test függvénygörbéjének inflexiós pontja a száj. éjszakák és nappalok; a tangenseink és kotangenseink rémült váltakozása.

rágyújtjuk a csónakházat a sirályokra, és leeresztjük az óceánt, és elszivárogsz a csarnokvízzel, és csak a cserepesre száradt szemfenék marad, és felrobbantjuk a napot, és a pupilla kitágult sötétjében tiéd lesz ez az egész pusztuló partszakasz, meg az emlékekből kioldódott, beláthatatlan üresség a felrohadt horizont helyén; amikor az utolsó kovalens is elszakad.

azt mondják ilyen boldognak lenni, hogy máshogy hasad a membrán.