érted, a csököttszárnyú kárókatonára is irgalomból mondjuk csak, hogy madár - mert az életben minden címke kényszerű engedmény.

annak az embernek a hangja,
aki rájön, hogy eddig volt joga beszélni.
nem volt sem áldozat, sem megmentő; csak narrátor.
és ez volt a legnagyobb bűne.

ha rákos sejt lennék, még az is azt jelentené, hogy élni próbálok - csak a rossz helyen. az immunrendszer nem ismer fel; a szervezet, amelyből születtem, nem érti, miért vagyok ott, ahol nem kéne lennem. mintha valaki tovább beszélne egy olyan nyelven, amit mások már elfelejtettek.

azt mondja, ne szeress bele a saját metaforádba; különben nem tudod elviselni, ahogy az érveid szétmarják.