húzod magad után a saját bőrödet.
árnyékig rágtak,
most csak fényre sötétedő lenyomat vagy,
rendezetlen ízületekről málló hús,
baritsárga szkafanderben,
egy hanyag sejtés, ami tartozik valamihez, ami nincs.

lejárt a mandátumod, ez már a kivéreztetés.
a körvonalaidat keresed,
kapcsolódási pontot az objektumhoz.
a testhez, aminek a kísérőholdja voltál,
sisakba loccsant aggyal
egy belobbant matracon,

mint egy teremtőerő nélküli bolygóisten;
ami a saját létezésében sem hisz.

csak legyen ott egy tó, amibe belesétálhatok a verandáról; amikor nehezebbek a szavak a neutroncsillagoknál.

a kutyák meg belepisálják egymás nevét a hóba.