jó reggelt, te állat. az éjjeliszekrényen a vízkő peremet ült magának a pohárban; álomfogónak használom, a macska már fanyalogva kiitta belőle a részét. kicsit jobb már, ez most én vagyok; holdnak nézem a kislámpát, és eltűnésig halványulok az ablakpárkányon. holnap újra.

egy rossz fog szuvas segélykiáltása vagy; folyton támadóállásban.
én meg egy dinitrogén-oxiddal teli tehervagon, ami meglengeti a fehér zászlót, és inkább lekapcsolja magát a szerelvényről.  úristen, mennyire nem érted baszdmeg.

nemsoksemmi; az az önkéntelen rándulás a mellkasban, amit nem akarsz, hogy más is észrevegyen.