reggelente a szomszédos kőfejtőkig járnak az álmaid; olyan gyengéden zúznak szét, hogy észre sem veszed, ahogy millió hasznavehetetlen komponensre bomlasz. a torkodat eltorlaszolják a beomlott szavak, amiket többé már nem mersz elmozdítani a helyükről, megszakad minden összeköttetés a…

aztán majd meséled, lenn a parton mezítláb, ahogy neked mesélték, mekkora világi nagy átbaszás ez az egész. filléres álmok a homokozóvödörben, meg egymás cipőjébe hányni, és hogy a vakszerencse, vagy a kitartás az, amiben érdemesebb bízni, adj egy szál cigit, és vegyüljünk el, érzem még a zöld tea…