aztán egy idő után elfelejtesz hazajárni a lakásba, ami még csak nem is az otthonod.
észre sem veszed, ahogy elhajléktalanodsz, utcaszagú leszel és közönyös, mint azok a térkövek, amiket megjegyeztél magadnak, mert volt bennük valami különleges.
a fényviszonyok tévedése, a rosszul időzített felázás, amitől kivehetetlenek a lábnyomok, amiket követnél hazáig.
végül otthagyod valahol a kulcsot, és már nem érdekel, ha belakja valaki más.