tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy azt hazudtad füst ment a szemedbe; és nem mentünk többet arra a játszótérre. sokat néztük a Magvetőnél a nőt, ahogy magában beszél, és azt mondtad mi nem leszünk ilyenek; mindenkit a magány karcol fel, már akkor több sebből vérzett az életünk. tíz évvel később a Szív utcai lakás galériájáról köptük le az isteneket;

még tíz év múlva kiírod magad a történetből.

és nekem csak nagyon hülye emlékeim maradtak rólad, hogy műanyag pisztollyal lövöldözöl a Margitszigeten, hogy kigrammozod a kurva macskatápot, aztán rájössz, hogy évek óta nincs is macskád, hogy összefüggést keresel, hogy magadat keresed, hogy közel akarsz kerülni, de nem tudsz, de nem engednek, hogy szabadulnál, de hiába dugsz meg bárkit, még mindig ugyanazt az egy illatot érzed, hogy már irigyled a nőt a Magvetőnél, irigyled azt, akinek maradt még egyáltalán mondanivalója.

csókollak, menj a picsába.