kínszalagszakad, térdből rogy négyfelé, és az a rohadt magnó megreked, "cry me a fucking river bitch", szolidan szűkölnek a szájban a békésre rágott kötőtűfejek; egy vagy közülük, talán pont az a nagy vörös voltál, zsebre vágható, felrobbant nap-kollázs, festett műanyagból, karakán acél-testen, ami minden elhamarkodott mozdulatnál csontig a combba bökött flegmán, és én azóta folyton csak elélvezek elvérzek, mint egy lelőtt tacskó, sok kicsi lelőtt tacskó, de nem is értem már, azt a rongyokban dajkált puritán pláza-romantikát, amitől reggelente ösztönösen eltörik a paplan alatt, ugyanaz a két bordám, ami mindig csak a leghülyébb mesékben akart hinni.

bizsu akarok lenni abban a széles kirakatban.