rágyújtjuk a csónakházat a sirályokra, és leeresztjük az óceánt, és elszivárogsz a csarnokvízzel, és csak a cserepesre száradt szemfenék marad, és felrobbantjuk a napot, és a pupilla kitágult sötétjében tiéd lesz ez az egész pusztuló partszakasz, meg az emlékekből kioldódott, beláthatatlan üresség a felrohadt horizont helyén; amikor az utolsó kovalens is elszakad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr5313615095
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.