kockás abroszok, meg a kopasz csillagok az obszervatórium verandáján, még most is ott ülünk álmomban, és az óriásokká nőtt csendek a semmi égitestjein át, ágyúval lövik szét az asztrálképeket; ementáli éjszaka, Cessnák repülnek át a vállaid felett, bontott koponyád szorongó hamutál, benne leszakadt hajtóművek, meg felismerhetetlenné rágott szivarvégek, amiket beleköptek a részeg istenek, meg az évekazévekazéveka kibaszott évek
és számolod, hogy hány helyen sértették fel a puha kötőszövetet.