most jó élni.
a lámpák alatt ősz van, nyálkás sötét; a cipőmre nyúlós utcák tapadnak, mint a friss bőr, amit holnap újra lenyúzhatsz rólam.

mondjuk még gyerek vagy. kitéped a bogarak lábait, feltöröd a kitinpáncélt, kiszakítod alóla a szárnyakat. aztán nem érted a mozdulatlanságot. szemrehányni, hogy már nem repül, követelni a csonktól, hogy induljon el. rovartűkön végzi az összes; preparált csalódás, felejtsd el. ha megtelt, majd kibaszod az egész gyűjteményt.