és milyen ostoba szerkezet az ember, aki csak feltételekből ért, de közben gyűlöli azt, akinek meg akar felelni, és gyűlöli önmagát, amiért.

megkérdezte, mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre.
azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal a szemüvegem.
nevetett. aztán erősködött, hogy vegyem le.
és akkor egy festmény olcsó reprodukciójává változott az arca; mint Munch ezredszer újranyomott Madonnája, egy rossz minőségű vászonképen.
és azóta sem tudom, hogy kijutott-e valaha abból a homályból, amibe akkor kérte, hogy lökjem bele.

majd beszorulsz a torokba a többi üvöltés mögé.