a fotelből pont rá(m)látni, ott soha nem ül senki; pedig ebben az évszakban onnan a legfényesebbek a konstellációm hibái, meg talán most felhúzott redőnynél látszik leginkább, mennyire elveszítek minden csatát, és végül mindig az van, hogy basszameg, én még mindig ugyanazt érzem, hiába árnyékoltak…
