kiszámolt ritmusban ránt vissza a szem, megforgat az üregében, ez még egy svenknyi kötődés, aztán szakad, wipe-cut, kezdődik és végződik a nap, ugyanazokba az oldódó hajszálerekbe oltva. egy pillanatra elveszhet még a világ. az ideghártya homályos kátyúiból visszalöknek majd a magukra maradt…

egy csomag curry a dohányzóasztalon, a soha meg nem száradó lazúrhoz tapadva. mint egy doboz Ironbeer-ben vergődő légy, az összetartozás is kegyetlenség, azt nézed az olajos lencséken át; későn exponálsz, már vége van.