lapszéleken felejtelek, néha, kétdimenziós csatornáiban a szívnek, amin csomókban folynak át a ragacsos esti fények, törékeny, műanyag bordákkal állok a téren, és a szenzorok feladják az érezni akarást, félrehord a mosolya, aztán zokogunk bent a meleg húgyszagban, és másodperceket veszítek belőled,…
