eszméletlen testtel félszeg-félrészeg-aritmiát dorombolva a padlólécekben percegő lépteknek, végeláthatatlan rád-gondolásoktól habzó szájjal a hörgőimen csimpaszkodó fotonokra karmolom, milyen rohadt dolog ez az egész, hogy fényingerem van, fényingerem és tériszonyom.

nyálfoncsorokat és agyérelmeszesedett szerelem-gübőket pattintunk egymás szájába. de akkor is csak mosolygó vérrögök vagyunk.