majd beveted árnyékkal.

azt mondják az ősrobbanásból maradt ránk az interferencia, a recsegés, amikor csatornát váltasz, oda, ahol nem én olvasom fel a nap híreit. de valójában bennem reccsen meg valami, azt sugározza minden adó, ahogy visszaverődik egy sóhaj a műholdakról.

aztán hazaérünk ebbe a gyengédségbe, kurva anyád, ez minden alkalomhoz illik, a szebbik tányérokkal teríts, nincs belőlük két egyforma, tudom, hogy kiborít.

feltöltötték vízzel a rendszert, csorogtam benn a radiátorcsövekben, mint egy nyálkagomba, kapaszkodni sodrás ellen a protoplazmába, ami alkot. huzatos voltál, talán kibontották belőled az ablakokat. a takarófóliát már te magad tépted szét. örökös vacogás a vacsoraasztalnál.