még nem futott végig rajtad a kék halál
a képernyő emlékszik helyettem
valaki gépel bennem
valaki töröl bennem
v a l a k i
egy fecske szállt át az égen
vagy egy zacskó
vagy valaki integetett
messziről a kép széleiről mindig hiányzik
v a l a m i
emlékszem a kezedre
nem
emlékszem arra
hogy emlékeztem a kezedre
nem
emlékszem arra
hogy egyszer azt hittem
emlékszem
minden olyan közel volt hogy nem kellett érte nyúlni
most a szobában ülök
és a szoba egy másik szobában ül
és az egy másikban
anyám azt mondta ne bámuljam túl sokáig az ajtót
most hét ajtó van és egyik sem vezet sehová
volt egy testem
biztos vagyok benne
mert emlékszem
hogy féltem érte
most úgy hordom magam
mint valaki más kabátját
a zsebekben idegen kövek
idegen fogak
egy kis maréknyi nedves föld
emlékszem a kezedre
nem
emlékszem arra
hogy emlékeztem a kezedre
nem
emlékszem arra
hogy egyszer azt hittem
emlékszem
a különbség fontos volt
de elhagytam valahol
talán a kabátzsebben
a fogak között
vagy egy tél belsejében
at first
a csontok még a testben nőttek
később egyenként kiköltöztek
és elfoglalták az egész házat
azóta a falak tartanak engem
a folyó alatt volt a víz
most a víz alatt van a folyó
néha feljön a felszínre levegőt venni
az árnyékok este visszafekszenek a tárgyakba
de van egy amelyik évek óta nem találja a sajátját
nem emlékszem a házra,
a ház nem emlékszik rám
pedig egyszer évekig laktam benne
vagy ő lakott bennem
nem tudom
az a fecske egyszer berepült a szobába
három napig körözött
a negyedik napon rájöttünk
hogy mindig is ott volt
csak addig ég volt körülötte
emlékszem a hangodra
nem
emlékszem arra
hogy volt egy hely a konyhában
ahol a hangod volt
azóta benőtte valami
fű
hamu
vagy idő
mind ugyanúgy néz ki sötétben
este a tárgyak egymásnak adják a súlyukat
ezért olyan könnyű néha felemelni a világot
és ezért olyan nehéz letenni
a fal mögött van még egy fal
mögötte még egy
valahol középen ver egy szív
vagy egy cső
vagy valaki kopog
nagyon halkan
mintha attól félne
felébreszt valakit
aki már régen nem alszik
egyszer megszámoltam hány lépés a folyosó vége
másnap több volt
harmadnap a folyosó már előbb odaért mint én
azóta nem számolok semmit
a számok elköltöznek éjszaka
mint a csontok
mint a folyó
mint akik tudják
hogy reggel keresni fogják őket
emlékszem az arcodra
nem
emlékszem arra
hogy az arcodnak volt árnyéka
és az árnyéknak volt ideje
és az időnek volt hangja
amikor hozzád ért
most minden csendben történik
a hamu leesik
a fal öregszik
a fény átvonul a szobán
mint aki rossz helyre érkezett
a hetedik ajtó mögött
van egy nyolcadik
ezt nem mondtam eddig
mert féltem
ha kinyílik kiderül hogy végig ott voltunk a túloldalán
valaki még mindig gépel bennem
néha érzem ahogy megáll egy szó fölött
mintha nem tudná
engem ír-e
vagy téged töröl.
