ülni egy tetőn, hajnal van, olvad az árnyékod a lámpasorok alatt. isten hozott a háta mögött; megkérnénk Marikát, a megfelelőségi munkatársat, hogy fáradjon az ügyfélszolgálati pulthoz.  köszönjük.

vegyél egy nagy levegőt, így kezdődik minden; egy ámulatba eséssel, csiklandós léghólyagokkal, meg az óratorony masszív ütései alatt a sejtek finom rezonanciájával, ahogy elönti őket a túl hirtelen elszabadult vér, és valahogy minden átszelídül ebbe az óvatos, imperialista erőszakosságba, kellemesen…

ugyanabból a szar anyagból vagyunk, apa.

ez az a kibaszott tehetetlenség, amit héttől tízig nem akarsz látni.

nemti.

hagyjál, csak a kibaszott tokmánykulcsot keresem. féreglyukat fúrni; univerzumokat kötni össze.a bárcsakságuktól olyan elviselhetetlenek a dolgokalacsony föld körüli pályán.és megint, és megint, és még utoljára. túl messzire mentél. a robotpilóta katapultál,a vadászgépek löszfalba csapódnak.…