aztán már csak vászon vagy, k i f e s z í t e l e k, mint valami kibaszott atyaúristen koszos-kék firmamentumát a benned őrjöngő csillagszemű metán-gorillák, egy másik holdról nézed a monszunt, a beléd-csapódó aszteroidák morzsás plüss fotelként dermedt-lágyra gyűrik a fejemben megsüppedt…