összeér a könyökünk; ez a te prűd vonalad, az az én zavart formám, három elhamarkodott szögben záródunk, mint egy szemérmetlenül kék szoba a Bermudában, a sok kicsi pokol közt, ott ülök az arcod mögötti üveges térben, ahol az álmaid nyálkás csomókban, csontsovány fájdalmakat vedlenek, és glédában…
