valami kibaszott belorusz csigákról beszél, meg a muskátlikról a balkonon, azt hiszem csak azért hív, hogy ellenőrizze, élek-e még, valamiért megnyugtatja a tudat, hogy valakinek bármikor a nyakába varrhatja minden kétségbeesését, ami egy bármilyen pólusú utópia abszolút hiányából fakad, de érted, ha legalább pesszimisták lennénk, de nem, még negatív jövőképünk sincs, nekünk csak a jelen hisztériája marad, vagy a múlton siránkozás, ezen elgondolkodik, szeretem a vonal kiüresedését, a sistergést, ami meg-megszakítja a légzést, ez a megfelelő pillanat letenni magam mellé, mielőtt újra lendületet kap és valami lobotómiára ingerlő grandiózus hülyeségről tart végeláthatatlan monológot, meg hogy amúgy a bögréből ivás milyen alattomos módon való megcsúfolása egy tíz éves rumnak, leszarom, az ablakpárkányon olvasok egy imént meggyújtott újságot, túlzás, csak nézem ahogy leégnek a szavak, elmondhatnám még egyszer utoljára, mielőtt leégnek a szavak, aztán az ágyban dohányzom félálomban, minden jel arra utal, hogy még mindig beszél, én meg valami egészen másra gondolok, hogy összességében nincs baj, úristen, mennyire utálom a felkiáltójeleket, ezt nem tudom miért mondom ki, nem is érti mi köze van a sötétítőfüggönyökhöz, másnak szól, a más meg amúgy sem méltatott túl sokra, ezzel kapcsolatban felesleges erőn felül mímelni a meglepetést, már úgysem taglóz le, de igen, hagyj aludni, mégse, ne hagyj elaludni.
pár nap múlva olyan leszek, mintha most hantoltak volna elő egy tömegsírból, identitás nélküli kényszeres feltámadás; egy fő, itt írja alá, program indul, enter, szinte már bele vagyok törődve, hogy ezentúl mindig ő, és mindig róla, és hogy néha megállás nélkül üvölteném bele az arcába, hogy baszódjon meg, aztán mint egy megszeppent kisgyerek, összegörnyednék, hogy hagyd csak, bocsánat, majd megbaszódok én.
erről mondjuk hallgatok, neki nincs köze hozzá, különben is megelégszik vele, ha jelentőségteljesen hümmögök a megfelelőnek vélt időben, és talán fel sem merül benne, hogy rohadtul nem tudok odafigyelni semmire, ami kívül esik a gondolataim nyomásán, szerinted hány pascal egy gondolat? mindegy, vedd meg a lilát, ettél már igazán jó blanquette de veau-t? francia, hagyjuk, sznob fasz vagyok, ha legközelebb találkozunk, kapsz egy kibaszott szendvicset.